Telefon: +36 70 270 9544
Email: info@wpc-kivitelezok.hu
Az anyagok különböző mértékben érzékenyek a hőmérséklet változásra, a WPC-nek kimondottan nagy a hőtágulása. A gyártók által meghatározott érték nagy általánosságban 2-3 mm=méter, mely -10 és +40 celsius fok közötti környezeti hőmérsékletben értendő. Ez igen jelentős eltérést eredményezhet, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a magyarországi piacon már elérhetők 8 méteres WPC teraszburkolat szálanyagok is. Azonban ez nem jelent problémát, amennyiben a szakember ismeri ezeket a számokat és ezek tudatában végzi a wpc kivitelezést.
Számos trükk létezik, amit ha a wpc kivitelező ismer és be is tart, akkor a tulajdonos ebből a méretváltozásból gyakorlatilag szinte semmit, vagy csak minimálisat fog észrevenni. A tervezés egyik fontos eleme a dilatációs (hőtágulási) probléma kezelése. Egy biztos, ha az ember figyelmen kívül hagyja a fentieket, akkor az anyag megbosszulja magát, törhet, elrepedhet, csavarodhat. Sajnos legtöbbször ez csak hónapok múltán derül ki, jóval a munkadíj kifizetése után.
Vegyünk egy példát:
Ha wpc kivitelezés pl. 10 celsius fokon történik, akkor a nyári hónapokban méterenként +1-1,5 mm tágulással lehet számolni (azért „csak” ennyivel, mert nagyjából a megadott hőmérsékleti tartományok közepén folyik a munkavégzés). Ha a kertünkbe egy minden oldalról fűvel határolt, nyolc méter széles teraszt építünk, melyet wpc teraszburkolattal borítunk, a hőtágulás nem okoz problémát, amennyiben a kivitelezés során az irányított dilatációt fix rögzítéssel megoldották.
Azonban, ha a terasz végei fallal vannak határolva, akkor ott már 8-12 mm tágulást kell a burkolatnak a nyári hónapokra biztosítani, ami semmiképpen nem nevezhető elhanyagolhatónak. Gyakran látjuk azt a telepítési hibát, hogy ugyan számolnak a hőtágulással, de annak mozgását nem irányítják, így a járófelület szálai „elmásznak”. Amennyiben a wpc telepítés hajópadló kötésben történt (szép és esztétikus kivitelezési mód, ha precízen, egy vonalban futnak a fugák) és elmarad az irányítást szolgáló fix furat, úgy az alábbi kellemetlen látvánnyal szembesülhetünk:
Végzárás/szegés:
Másik sarkalatos pontja ennek a témának a rendszer takarása, a végzárás/szegés. L-alakú oldaltakaró profil telepítése esetén a hőtágulás nem okoz problémát, hiszen ennél a típusnál a wpc járófelületre felülről történik az oldaltakaró rögzítése, tehát a járófelület mozgás esetén viszi magával a hozzá rögzített oldaltakarót. Azonban ez sok helyen nem alkalmazható, mert számos gyártónál még a wpc rendszert sem takarja el, de a nagyobb probléma, hogy nem lépésálló és könnyű megbotlani benne.
Az egyenes profilú oldaltakaró ezzel szemben lépésálló és több magasságban is elérhető (akár 228 mm), sőt hosszában is szépen vágható a megfelelő gépekkel, a kívánt méretre, ám a rögzítése már jóval több fifikát igényel (ennek a metodikáját most nem részletezem). De ha a fenti példát követve, 10 celsius fokban történik a wpc kivitelezés és az oldaltakaró a terasz alapjának széléhez kerül rögzítésre (pl. betonba), akkor télen extra nagy rés lesz látható a burkolat vége és a szegély között. Nyáron még rosszabb a helyzet, mert a hőtágulásnál a járófelület le is lökheti, vagy adott esetben le is törheti a szegélyt:
Summa summarum, a hőtágulás nem félvállról vehető tényező, ha a telepítő „szakember” nem veszi komolyan a létezését, 1-2 éven belül egészen biztosan gondot fog okozni a tulajdonosnak. Sok olyan telepítést látunk, ahol látszik, hogy a szépre való törekvés, a precizitás és a faipari szerszámozottság megvolt, de az anyag hosszútávú és szakszerű telepítésének technikája nem.
Ezek a problémák szinte kivétel nélkül mindig a munkadíj elszámolás után (jellemzően legalább egy évszakkal később) szoktak kiderülni. Erősen javasolt, hogy a telepítést szakemberre bízzuk, hiszen a wpc anyagköltsége nem elhanyagolható. Az esetek egy részében még egy szakszerű újratelepítéssel menthető az anyag, de sajnos ez nem minden esetben igaz.
